Mert szeretem

Szeretek  horgolni. Kikapcsol, megnyugtat, kicsit gondolatot elterel.... Úgy is annyi minden zakatol mindig az ember lányának fejében... Család, munka, féltés, veszteség, öröm, magány, büszkeség stb... Jó kicsit bezárni a radarokat ( bár szerintem erre egy anya sosem képes) és egy teljesen más dologra figyelni. Igaz, hogy a kisujjadban a minta, de mégis arra figyelsz. Arra hangolódsz, hogy milyen lágyan fut az ujjaid között a fonal, hogy a tű mennyire hibátlanul alkot szemeket és ez a sok sok egymástól független de egybetartozó dolog milyen szép formává áll össze.

Szeretem ahogy egy mintába azonnal beleszeretek, majd napokig nézegetem, barátkozunk, ismerkedünk és egyszer csak mikor összeállt a tű, a fonal és a pillanat elkezdem. A semmiből alakul egyre nagyobbá és kezd kirajzolódni mi is van a kezeim között.

Alkotni vágyás ...  talán ez vezérli az embert, hogy alkosson, hogy beletegye az egész lelkét és átadja magát annak, hogy alkotni, létrehozni öröm.

Én nem vagyok ügyes. Nem tudok kreatívan formákat megalkotni, bár imádnám az agyagozást frusztrálna, hogy újat alkotni képtelen vagyok.
Horgolni sem tudok úgy,  hogy ezer meg millió mint a közül összerakjak egy teljesen újat.
De jól tudok mintákat olvasni és a sok ilyen-olyan jelből egy  kézzel fogható egészet alkotni.

Most is fut egy újabb ...  egy eddig még nem készített... egy egyszerű, de szerintem összességében érdekes végeredményű dolog.

Ime a részlete: