Szeretem azt, ahogy elkezd a fejemben egymás után szaladgálni sok-sok gondolat arról, hogy mit is alkossak.
Szeretem azt, ahogy a lelkem rávezet arra, melyik fonalat vegyem a kezembe, épp akkor és ott melyik az aminek a tapintása, színei, összhatása gyógyír a lelkemnek.
Szeretem azt az izgalmas kutatást, míg a kiválasztott fonalhoz, megérkezik bennem a minta.
Szeretem a temérdek ( de sosem elég) színes horgolótűim között megtalálom azt, amire éppen ahhoz a fonalhoz, ahhoz a mintához szükségem van.
Szeretem az első szemet meghurkolni, ekkor kezdődik a csoda.
Szeretek újra és újra melléülni, kézbe venni, a készülő darabbal együtt lélegezni.
Szeretem bele tenni az egész lelkem, mert ettől az én világomban lelke lesz az egész egységnek.
Szeretem azt, ahogy megnyugtat, kikapcsolja azt a pillanatot és magával repít egy olyan világba amit senki más nem érthet csak aki szívvel-lélekkel kézimunkázik.
Szeretem a kész munkát megmutatni és látni, hogy az elkészült darab nem csak nekem okoz esztétikai örömöt.
Indul a 27. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy írtál nekem :)